Egy éve nem írtam, és az előző bejegyzéseket is töröltem. Úgy gondoltam, újra kezdek mindent.
Nem könnyű egy tizenöt éves lány élete. Szerintem. Oké, nem is az a kínszenvedés, mint ahogy a legtöbb velem egykorú beállítja, de természetesen nekem is megvannak a magam problémái. Főleg, mivel a suliban nem számítok annak a tipikus "menő" csajnak, aki előszeretettel flörtöl és bújik a "menő" fiúk ölébe. Na, meg persze olyasmit is szeretek (mint például az 1D), amit a "menők" cikinek találnak, és előszeretettel húznak vele. De én ilyenkor csak mosolygok, mert már nem érdekel. Ők úgy sem tudják, miket érzek.
Plusz, tizenöt évesen az elvárások száma nő. Döntsd el, mit szeretnél kezdeni magaddal, legyen egy jó érettségid, tanulj még jobban, legyen két nyelvvizsgád, csak hogy a főbbeket említsem. Oké, meg is értem, csak egyszerre olyan soknak tűnnek ezek, és most, hogy még legalább három évem hátra van, kicsit talán feleslegesnek is tűnhet, noha tudom, hogy mindez ahhoz kell, hogy később jó életem legyen.
Tizenöt évesen az ember több szabadságot akar. Oké, manapság a tíz éves is bulizni, meg pasizni akar, de szerintem az nem normális. Tizennégy-tizenöt éves korban elég elkezdeni a teljes önállósodást, mely nem csak abból áll, hogy egyedül mész el a suliba és vissza, illetve, hogy megbíznak benned annyira, hogy délután bemehetsz a városba. Tizenöt évesen sok mindenhez fel kell nőnöd, főleg, mivel közeleg a rettegett érettségi, és ez minden nap el is hangzik az életedben. Nem lett jó egy doga? Remélem, az érettségire jobban fog menni!
Tizenöt évesen életed nagy részét (jobb esetben) a barátok töltik ki. Viszont az sem mindegy, milyenek. A "menőknek" sok barátjuk van, de legtöbbjük álbarát. A saját iskolámban is rengetegszer tapasztalom, hogy igazából nem is olyan jó barátok, mint ahogy állítják. Kibeszélik, kinevetik a másikat a háta mögött, közben a képébe édesen mosolyognak. Sajnos a mi baráti társaságunkban is van ilyen, és be kell, hogy valljam, és is szoktam néha kibeszélni embereket, akár olyanokat is, akikkel nap mint nap együtt nevetek. Tudom, ez gonoszság, épp most írtam ezt le, de nem tehetünk róla. Az ember általában olyan hogy valakivel meg kell osztania a nemtetszését. Ha nem épp az érintett személlyel (ami a helyes dolog lenne), akkor egy másik, hozzá közelebb állóval. Mi is ezt tesszük. És bármennyire is tudom, hogy ez gonoszság, nem tudom se én, sem a másik magában tartani. Egyszerűen néha kiakadunk a harmadik személy viselkedésén. Ez van.
Szerencsére akadnak a baráti körömben igazi barátok is. Három-négy olyan barátom van, akikkel bármikor el tudok menni, és bármiben segítünk egymásnak. Ja, és nem mellesleg belső poénjaink vannak.
Összegzésben nem könnyű egy tizenöt éves élete, de amint véget ér a tanév, sokkal jobb lesz. Remélem. Remélem, nem fogok a gőzölgő szobában unatkozni egész nyáron, mint ahogy tavaly tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése